A Mongol Birodalom 1222-ben elérte Európa keleti határait. A Dzsingisz kán által megszervezett állam legyőzte a kunokat, majd behódoltatta az orosz fejedelemségeket. A hódítások Európa nyugatabbra fekvő részein folytatódtak. 1241 januárjában Dzsingisz unokájának, Batunak serege már a lengyel területeken harcolt, ahol megverték az egyesített német-lengyel lovagsereget, majd ezt követően a Magyar Királyság ellen vonultak. A háború okának Batu a hadjárat elől Magyarországra menekült és a király által befogadott kunokat tekintette, akiket saját elszökött alattvalóinak tartott. A támadás sikerét nagy mértékben segítette a magyarok félelme a kunoktól. A kun fejedelmet, Kötönyt és udvartartását Pesten felkoncolták. Ennek hatásra a kunok kivonultak az országból, ezzel csökkentve a király haderejét, dúlásaikkal tovább gyengítve az ország védekező képességét.

IV. Béla a magyar sereggel a kun előőrsöket követte és a Sajóig nyomult előre. Csatára kényszerült, s bár jelentős túlerővel rendelkezett a szemben álló mongol hadakhoz képest, a nomádok körbezárták a Muhi mezején vert táborát, és éjszakai rajtaütésükkel megsemmisítették a magyar fősereget. A királynak sikerült kitörnie a kialakult csapdából, azonban folyamatos menekülésre kényszerült. Végül Trau szigetén talált menedéket. A muhi csata után Batu hadai elfoglalták a Dunától északra eső területeket. A tatárok 1242 februárjában átkeltek a befagyott Duna jegén, és Buda felégetése után Esztergom alá indultak. A várost sikerült elfoglalniuk, a várat nem. Székesfehérvárnál is kudarcot vallottak. Egres minden bizonnyal még 1241 nyarán esett áldozatul egy mongol seregtest zsákmányszerző akciójának. Az itt élőkön kívül a környék lakossága is a megerősített épületek oltalmát választotta. A monostor nem tudta útját állni az ellenséges rohamnak. A harcok során kevesen tudtak elmenekülni, köztük néhány szerzetes, akik számot adtak az eseményekről. A mongolok felgyújtották a kolostor épületeit.